Adj egy tányér levest!

Nem veheti egy ember a világ összes gondját, baját a vállára, ez nem is vitás. De jobbá tehetjük az életünket, és ezáltal önmagunkat, ha olyan – nekünk apróságnak tűnő – segítséget nyújtunk egy másik, a környezetünkben élő embernek, ami Neki talán a világot jelenti. Recept-blogunk szerkesztője, Vivica megosztja velünk, hogy ő mivel tud segíteni, saját történetén keresztül.

Adj egy tányér levest!

Ilyenkor, a szeretet ünnepéhez közeledve a legtöbben nyitottabbak vagyunk arra, hogy könnyebben meglássuk mások nehézségeit. Ha egy kis inspirációt kapunk, akár hosszú távon is tudunk segíteni – tőlünk telhetően.

A magam részéről nem szívesen adok pénzt az utcán, üzletek bejáratánál kéregetőknek – igaz, ők csak a rászorulók egyik végletét képviselik. Valószínűleg nem egyedül vagyok bizalmatlan, hogy nem arra megy, amire szánnám. A leggyakoribb, amivel az utcán találkozom, amikor kérik, hogy visszatolhassák a százasért a bevásárlókocsimat. Ha úgy ítélem meg, inkább veszek 10 dekát a legolcsóbb felvágottból, amivel az illető mindenképpen jobban jár, és az én lelkiismeretem is megnyugszik egy kicsit.

Manapság már elég bekapcsolni a tévét, fellépni az internetre, kilépni az utcára, elvinni a gyerekeket az iskolába, óvodába, bemenni hivatalokba, élelmiszerüzletekbe, és mindenhol azzal találkozunk, hogy támogatást kérnek. Pénzt, ruhát, élelmiszert… a betegeknek, szegényeknek, nagycsaládosoknak, nehéz sorsú gyerekeknek…, szó szerint a vérünket adhatjuk, ha akarunk segíteni. Válogathatunk a lehetőségeinkhez mérten.

Az enyém egy hosszútávon teljesíthető „projekt” lett, amihez nem kell messzire mennem, sőt, még igazán tennem sem kell, hogy segíthessek – rendszeresen.
A történet néhány hónappal ezelőtt kezdődött:
Nyugdíjas egyedülálló ismerősünk a télre való fát hasogatni segítségül hívta szintén nyugdíjas szomszédját. Az Öreg nem akart elfogadni munkájáért cserébe semmit, de a felkínált reggelinek nem tudott nemet mondani.
Miközben ette a szalonnás rántottát, szomorúan jöttek fel a szavak belőle, hogy már idejét sem tudja, mikor reggelizett utoljára. Nagyon rég óta nem jut rá pénz. A feleségével együttes kevéske nyugdíjukat elviszi a rezsi, sőt, már tartozásaik is halmozódtak, onnan hagynak el, ahonnan lehetséges. Az ételből mindenképpen. Korábban tisztességesen, határidőre tudtak mindent fizetni, kicsi konyhakertjükben megtermeltek sok mindent, ami kettőjüknek elég volt, csak a muszáj dolgokért adtak ki pénzt. Nem tudja, mit hoz a jövő, de semmi jóra nem számít.
Amikor ismerősömtől ezt a történetet meghallottam, azonnal elkezdett kattogni az agyam, hogyan, milyen módon tudnék segíteni…
Először abban gondolkodtam, hogy néha csinálok reggelit nekik. Aztán rájöttem, hogy van egy kézenfekvő lehetőségem is: mivel általában nem tudom kiszámolni, hogy mennyi ételt csináljak a családnak, hányszor eszünk belőle, így a maradékot – ami valójában teljesen jó, hűtőben tartom, csak mi nem kívánjuk már – másnap vagy harmadnap odaadom nekik.
Ez gyakran, minimum egy héten 3-szor előfordul, amiért végtelenül hálásak. Van, hogy éppen csak kóstoló jut, de volt úgy is, amikor annyira elszámoltam magam, hogy még ők sem egyszerre ették meg. Utóbb már azt is megkaptam, hogy felhizlalom az Öreget… Irtó vékony egyébként, úgyhogy rá is férne…
Nem zárja ki, hogy más módon is segítsek másoknak, ha akarok és tudok is. De amíg ők élnek, és amikor nálunk lesz felesleg, addig az biztosan hozzájuk kerül…

Te mit kezdesz a maradékkal (ha van)? Lehet, hogy a tiéd is kerülhetne méltóbb helyre, mint a kukába? Járj nyitott szemmel, kérlek! Keress egy idős egyedülállót, vagy házaspárt, aki(k)nek az alapvető szükségletükben tudsz segíteni…

Kérlek, értsd jól a kérdést/kérést, és érezd helyén, amire a figyelmet szerettem volna felhívni… Nagyon sok lehetőség van a segítségre. Én a mikrokörnyezetünk támogatásának a híve vagyok. Ezért ajánlom az 1%-omat is az óvodai alapítványnak. Ahová az egyik gyermekünk járt, a másik jár, a harmadik meg járni fog…
Segíts a magad eszközeivel a közvetlen környezetedben! A legjobb érzés!

Vivica

 

Ha tetszett a cikk, kérünk, oszd meg ismerőseiddel is!

 

Kedvet kaptál Te is ahhoz, hogy leírd a gondolataidat nekünk?

Ötletet, támogatást vársz gyerekekkel, párkapcsolattal kapcsolatban, vagy egyszerűen csak Te is szeretnéd megosztani gondolataidat, tapasztalataidat gyermeke(i)dről, a társadról vagy saját érzéseidről?
Írd meg nekünk (anyablog.hu@gmail.com)!

Ha a Te cikked kapja a legtöbb lájkot november-december folyamán, még ajándékot is adunk!
Részletek itt!

Instrukciók cikkíráshoz itt: anyablog.hu/blog/instrukciok-cikkirashoz/

.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*