Az Igazi Értékek: emlékek, élmények

Olvasónk kísérőleveléből idézve, majd az írása. Íme:

“Mindig csak az vezérelt, hogy felnyissam azok szemét, akik hagyják, mert természetesen fájdalommal és gyötrődéssel nézünk szembe a tükörképünkkel, sokan pedig azonnal hátat fordítanak önmaguknak és a gyökeres változásnak. Mindenkinek írtam, aki kicsit is szeretne ebben a nehéz világban összekapaszkodni, erőt meríteni, türelmesnek lenni. Ha nincs lelki béke és tolerancia, akkor mindenki elválhat, akár egy le nem hajtott wc-ülőke miatt… ahogyan teszik is több ezren, mert egymást nem tudjuk elviselni.
Sok rosszat kaptam emberektől azért, amiért ilyen vagyok, érzékeny és igazságszerető, de ma már hiszem a rossz a múlté, megedződtem. Csak “profitáltam” belőle… 45 éves vagyok most itt az én időm… Nem vagyok szép, sem különb senkinél, nehéz volt elfogadni magam ducinak, és a többi terhet, amit cipeltem… Most is tanulok pénzügyi ügyintézőnek. Bár nem az én világom a pénz (a sors újabb fintora), és nem is tudok mit kezdeni vele, mégis vannak terveim.
Ami mélyen bennem van: segíteni másoknak és írni…”

Az Igazi Értékek: emlékek, élmények

Először is köszöntelek, kedves olvasó! Köszöntelek szívből jövő szeretettel!
Hol is kezdjem? Egy vagyok közületek: anya, feleség, munkatárs, barátnő… Egy, aki se nem szebb, se nem okosabb a másiknál!
Tudjátok, annyi mindent szeretnék megosztani veletek… Ha az anyaságról kell írnom, akkor nehéz is a dolgom, meg nem is. Rengetegen vallják azt, hogy anyatigrisként védelmezik gyermekeiket.

Egyszer egy híradásban azt hallottam, hogy a pilótáknak valamely okból gyakrabban születik autista gyermeke. Egy család nyilatkozott arról, hogyan élték meg ezt a “csapást”. Hogyan távolodott el tőlük a baráti társaság, és később a család… Valahol én ezt nem értem… Hogy lehet, hogy egy beteg gyermeket nevelő, ápoló család egyedül maradhat? Ennek soha nem lenne szabad bekövetkeznie. Sajnos, nem így van.
Talán azért, kedves olvasóim, mert mi, akik átéljük azt, hogy az a kis élet belőlünk megbetegszik, másképp látjuk az életünk igaz értelmét, az igazi rövid életünkét.
Egyesek azt gondolják, az igazi érték abban rejlik, ha mindennel elhalmozzák gyermekeiket: pénzzel, játékkal, luxussal, nyaralással…

13 évvel ezelőtt történt november 19-én. Új iskola, új tanárok rossz jegyek az addig ötös gyerekem ellenőrzőjébe. Az akkor 10 éves kisfiam 3-4 hétig ez előtt a nap előtt rengeteget ivott és fogyott. Az ájulás határán vittük Szolnokra. Előző éjszaka már nagyon ideges voltam, mert a papa cukormérőjével olyan magas volt a cukra, hogy nem írt ki adatot a mérő.
Reggel elvittem a gyerekorvoshoz és mondtam neki „Mérje meg a cukrát, mert ez a gyerek beteg!” Azt kérdezte válaszul: „Miből gondolja, hogy cukros?” „Onnan, hogy a tv-ben láttam, hogy tanítják meg a 8 éves kisfiút inzulint injekciózni…” „Maguk mindig megnéznek minden hülyeséget a tv-ben!” – válaszolta fennhangon, miközben felszólt az emeleti rendelőbe telefonon, hogy hozzák le a mérőt. Akkor 9 volt a cukra (a vércukor értékének éhgyomorra 4-5,5 mmol/l között kell lennie – a szerk.), amire már nem kaptam csattanós feleletet, hanem tárcsázta a szolnoki kórház gyermekosztályát.
Tudjátok, akkor nem tudom honnan volt az erőm! Egész úton fogtam a kezét, ébren akartam tartani, és csak azt kértem, legyen erős és fogadjon szót az orvosoknak, nővéreknek, mert sok szurit fog kapni. Mindig azt erősítettem benne, hogy itt vagyok és bízzon bennem!
Tudtam, hogy inzulint fog kapni, a nagymamám jutott eszembe, akit a nagypapám szúrt…
Gyorsan reagált az inzulinra. A legnagyobb bánata az volt, hogy ő most nem eheti a kedvenc ételeit! Néztem a kis vékony fehér arcát vékony kis karjait a nagy kék szemeit… Ha az apja pityeregni kezdett, láttam az arcát, hogy görbül a szája. A férjemnek intettem forduljon el, legyen erős: „Ha sírsz, ő is sírni fog!”
Tamás Doktor bácsi kedves, szeretetreméltó, örök barátság… Negyedik nap megkérdezte: „Mikor mehetek haza, doktor bácsi?” „Amikor megtanulod az injekciózást!” A következő fecskendőt elkérte a nővérkétől. Másnap pizsamában jött haza boldogan, szabadon! Büszke voltam, vagyok rá!
Ez a múlt!

Igen, megkaptuk már mi is: furcsa emberek vagyunk. Lehet. Mégis hiszem, hogy őszinte szeretettel, hittel, odaadással gyógyítani lehet!
Na és a pénz, az időhiány? Egy év után észrevettem, nagyon hallgatag Gábor fiam. Sok-sok feladatunk akadt ez alatt a 12 hónap alatt. „Mi van veled kicsim?” „SEMMI! Semmi!”
Óriási feszültség benne, bennem is, érzem a fájdalmat a gyomrom mélyén, a torkomban, lábam zsibbad… „Kisfiam – megfogtam a kis vézna csuklóját magamra tettem és kértem – üss meg, drágám, ha jobb lesz, add ki a mérgedet, csak ne tedd magad tönkre… Kérlek!” Átszakadt a gát: „Anya, annyira fájnak az ujjaim, annyira elegem van… ez a hülye injekció!!!” „Gyerünk, öltözzetek!” „Anyuci, hova megyünk?” – kérdezte az akkor 7 éves Évi lányom. Némán öltöztettem őket, nem tudtam csak annyit mondani: „Ki, valahová!” Kikerékpároztunk a gyönyörű őszi napsütésben a határba, ahol a fiamból 10 perc elteltével ömlött a mondanivaló. Megálltunk egy kis fás területen és kértem, hunja le a szemét, vegyen mély levegőt, és hallgassa a nyárfalevelek suhogását. Gyönyörű délután volt és felejthetetlen… Az az élmény itt van bennünk! Örökre, áldásként!

Ne felejtsünk a gyerekeknek emlékeket, élményeket adni, mert soha nem tudhatjuk, mit hoz a holnap… Ez nem politika, nem pénzkérdés, s nem is üres frázisok!

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek, s remélem továbbra is megoszthatom veletek a gondolataimat, mert tudom, hiszem, van még a tarsolyomban…

Szeretettel: Zanáné Krizsán Éva

 

Ha tetszett a cikk, kérünk, oszd meg ismerőseiddel is!

 

Kedvet kaptál Te is ahhoz, hogy leírd a gondolataidat nekünk?

Ötletet, támogatást vársz gyerekekkel, párkapcsolattal kapcsolatban, vagy egyszerűen csak Te is szeretnéd megosztani gondolataidat, tapasztalataidat gyermeke(i)dről, a társadról vagy saját érzéseidről?
Írd meg nekünk (anyablog.hu@gmail.com)!

Instrukciók cikkíráshoz itt: anyablog.hu/blog/instrukciok-cikkirashoz/

.

3 Hozzászólás ehhez Az Igazi Értékek: emlékek, élmények

  1. Majoros Edit szerint:

    Annyira a szívemből szóltál! Megtörtént Veled, amitől szerintem minden anya a legjobban retteg, hogy a gyermekének bármi baja essen. Azt írtad, nem tudod, hogy honnan volt erőd. Azért, mert Anya vagy! Akkor is tiszta fejjel gondolkozni, erősnek lenni és helytállni, amikor a legnehezebb, csak így lehet! Nekem példa értékű az erőd és a kitartásod! Nagyon sokat kívánok belőlük!

  2. herda edit zsuzsanna szerint:

    Nagyon szeretlek,és köszönöm a sok erőt és segítséget amit tőled kaptam barátként és emberként,lehet hogy éppen ezek a történetek tettek ennyire segíteni akaróvá.Hálás vagyok a sorsnak hogy megismertelek!

    • Zsuzsumnak szerint:

      Tudod csak rajtunk múlik,bárki bármit mond! Szeretet és hit nélkül nem működnek a dolgok…nem szabad elveszítenünk egymást!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*