Baby-blues – gyerekágyi szomorúság

Aki szült már ismeri az érzést, aki pedig szülés előtt áll, nem árt, ha felkészül rá, hiszen „az anyukák közel háromnegyede megtapasztalja”¹. A baby-blues általában a szülés utáni 3—4. napon „éri utol” az anyukát, de van, akinél később jelentkezik. Szerencsés esetben hamar elillan. Ha azonban tartósan fennáll, érdemes segítséget kérni.

Baby-blues – gyerekágyi szomorúság

Jól emlékszem, mikor a kislányom 5 hónappal ezelőtt megszületett, ott ültem a kórházi ágyam szélén, néztem a pici lányt és bőgtem. Nem, nem sírtam, bőgtem. Folyamatosan az otthon lévő kis-nagyfiam jutott eszembe, hogy ő mit csinálhat. Bosszantott, hogy ott az a gyönyörű újszülött és valahogy mégsem éreztem magam boldognak. Eddig tartott volna a szülés utáni boldogság? Őt nem fogom tudni ugyanúgy szeretni, mint az elsőt? Rengeteg minden kavargott a fejembe, legfőképpen, hogy biztosan rossz anya vagyok, nem tudok megfelelni a két-gyerekes létnek. Miért nem éreztem eufóriát? Miért nem tudtam ennek a csöppnek örülni? Ma már tudom, engem is baby-blues kerített hatalmába. Szerencsére, ahogy jött úgy el is múlt. Én egy este alatt túl lettem rajta, pedig a szakirodalmak akár egy hétig is fenn álló tünetekről beszélnek.

Az okok között egyrészt beszélhetünk hormonális okokról, hiszen a várandósság alatt megemelkedett hormonszint a szülést követő 3 napban visszaesik a kiindulási értékre, illetve a szoptatás beindulásakor a hormonális hatások újabb változásokat idéznek elő²

Másrészt próbálunk megfelelni a külvilágnak, ugyanúgy, mint ezelőtt, de már semmi sem ugyanolyan. Már nem vagyunk várandósok, már nem félünk a szüléstől, már nem csak magunkról (és a párunkról) kell gondoskodni. Sőt első babások félnek, hogy nehogy kárt tegyek a babában – hogy fogjam, öltöztessem, jól csinálom?, stb. Mindezzel a mai világban az anyukának egyedül kell megküldenie.

Mivel a kisfiamnál nem tapasztaltam gyermekágyi szomorúságot, vagy legalábbis nem olyan mértékben, hogy élénk emlékeim legyen róla. Akkor inkább a honvágy dominált.

Így megpróbáltam pár jó tanácsot összeszedni, ami segíthet átvészelni a 3. napot a kórházban.

  • Ami a legfontosabb különbség volt számomra, hogy másodszorra nem volt szobatársam. Így tényleg teljesen egyedül maradtam. Csak akkor nyitotta rám valaki az ajtót, ha vizit volt. Próbáljuk ezt elkerülni, ha van választási lehetőség olyan szobát kérjünk, ahol nem vagyunk egyedül. Egy jó szobatárs csodákra képes!
  • Az apukát kérjük meg, hogy minél többször jöjjön be hozzánk. Persze hagyjon időt a pihenésre és a babával való egymásra hangolódásra, de ő is része az életünknek. Mi a nagyobb gyerkőcnek is engedtük, hogy bejöjjön meglátogatni anyát meg a tesót. Talán így neki is kisebb trauma a megváltozott helyzet.
  • Legyen kéznél pár barát, akivel lehet telefonon „csicseregni”. Veszprémben zárt az újszülött osztály, így vagy kint álldogálunk az ajtóban, hogy lássuk a babát, vagy a csecsemős szobába „leadjuk”, hogy vigyázzanak rá, ha le szeretnénk ülni a látogatókkal. Mivel egyik sem a legkényelmesebb frissen szülten, így a telefon lesz a kapcsolattartás fő eszköze. Bevallom nekem nem sok mindenki maradt a telefonkönyvemben, akit ne hívtam volna fel pár szóra abban a pár napban.
    A megfelelő mennyiségű bátorítás és megnyugtatás, hogy jól csináljuk, sokat segít abban, hogy jobban érezzük magunkat.³
  • Bújjunk össze a babával. Hisz nem csak neki kell kötődnie hozzánk, hanem nekünk is hozzá. A friss újszülött illat biztosan elbódít majd. Szoptassunk, aludjunk együtt, vagy csak tegyük a mellkasunkra. Akár mesélhetünk is. Így utólag viccesen hangzik, de a pici lánynak az egyetlen mondóka, ami eszembe jutott az Móricz Zsigmond A török és a tehenek című verse volt. Ha nem az első gyermekünk, akkor meg kell tanulnunk a szeretetünket megosztani, vagyis inkább a dupla mennyiséget kordában tartani. Meg kell szoknunk, hogy kétgyerekesek lettünk.
  • Hozassunk be magunknak egy jó könyvet, vagy a mai modern eszközök segítségével, akár filmet is nézhetünk. A lényeg, hogy elűzze a szomorúságot.
  • Végül, ha semmi nem segít, próbáljuk ki a csokit, hátha feldobja a hangulatunkat.

 

Cs-M. Judit

¹Magdi: Szomorú anyukák: a baby-blues http://piszenpisze.hu/szules/szules-utani-felepules/szomoru-anyukak-a-baby-blues/ Letöltve: 2013-09-19
Kép forrása: http://www.babamama.hu/assets/img/articles/201206/4fcc9e6c62a80sad.jpg
²Dobos Andrea Beáta: Baby blues – szomorúság szülés után
http://babafalva.hu/baby-blues-szomorusag-szules-utan/ Letöltve: 2013-09-18
³The baby blues
http://www.babycenter.com.au/a541888/the-baby-blues#ixzz2fL0HeZ7w Letöltve: 2013-09-19

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*