Esti mese

Első emlékem gyermekkoromból, ahogyan Anya mesélte az Öreg nénje őzikéjét. Azt gondoltam, csodálatos Anyukám van, én is ilyen jó anyukája szeretnék majd lenni a gyerekeimnek.

Már amikor pocaklakó volt elsőszülöttünk, beszéltünk hozzá. Megismerte a hangunkat. Születése után a bömbiző babát Apának adták, és ő ahogy meghallotta Apa hangját, abbahagyta a sírást, tágra nyílt szemmel figyelt.

Pici korától meséltem, dúdoltam, énekeltem és mondókáztam neki minden egyes nap. Ő cserébe 9 hónaposan a legszebb ajándékot adta Apukája névnapjára, kimondta, hogy APA. Ez volt az első szava. Mert tőlem sokat hallotta 2 éven át, míg foglalkoztam vele, ha már megadatott, hogy otthon maradhattam vele a sorsdöntő első 2 évben.

Másfél évesen felmondta a kedvenc meséjét, amit minden este olvastam. Igaz, pelyges jögevények jöttek a kacsaúsztatóba…

Most már 10 évesen ő is mesél este az öccsének mesekönyvből, és fejből is. Tanítónéni szerint ő még mindig egy nagy gyerek, és azért olyan kreatív, mert nagy a fantáziavilága.

Tavaly még nem értette, miért mondják a suliban, hogy nincs is Jézuska és Mikulás. Mert ő hinni akar benne.

Az öccse is hamar beszélt, vele is 2 évig otthon voltam. Meséltem, gyurmáztunk, zsírkrétával rajzoltunk, ceruzával színeztünk, labdáztunk egész nap.

Játékosan tanítani nagy feladat, de meg is hálálják alaposan. Minden este odabújnak pizsiben illatosan, hogy meséljek nekik. Én pedig mondom fejből a Piroskát, Három kismalacot és Hófehérkét, de mesekönyvből is olvasok, mert ott nézegetni lehet a képeket.

És idén is várjuk majd a Jézuskát…

Remélem, Anya büszke rám odafenn.

Siroki Ágota

.

Egy Hozzászólás ehhez Esti mese

  1. Vivica szerint:

    Nincs okod kételkedni, Ágota! Mindenképpen büszke Rád! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*