Gyerek kell, bármi áron!

Talán a legnagyobb csapás egy nő életében, ha nem lehet gyereke, vagy nem egészségesen születik. Életek, házasságok mehetnek tönkre a babára várva. De mi van akkor, ha valaki nem ismer lehetetlent, azért akadnak ilyenek is. Ha nem számít a fájdalom, szenvedés, gyötrelem. Csak egy cél létezik: gyerek kell, bármi áron!

Egy olyan nő történetét szeretném megosztani Veletek, aki számára nem volt lehetetlen. Úgy érezte, nem tud élni gyerek nélkül, hogy meg ne tapasztalja, milyen anyának lenni.

A hatvanas évek végét írjuk, mindenki tudja, hogy akkoriban egészen másként éltek az emberek, más értékrenddel. Elképzelhetetlen volt – főleg egy kis faluban – hogy egy nőnek házasságon kívül szülessen gyereke, ha valakivel mégis megtörtént, azt egész életére megbélyegezték. Ezért alakult úgy a szóban forgó fiatal lánnyal, hogy miután teherbe esett az esküvője előtt, más kiutat nem látva, kétségbeesésében elvetette a babát, nehogy kitudódjon, hogy már előbb terhes volt, mint ahogy férjhez ment. Hiába volt minden vágya, hogy anya lehessen, annyira félt az apja haragjától és persze attól is, hátha mégsem veszi feleségül a vőlegénye, hogy megtette.

Akkor persze még úgy gondolta, ha boldog házasságban élnek majd, jöhet a várva-várt baba. Jött is rögtön, nem kellett rá szinte várni sem. A gond nem a teherbeeséssel, hanem a kihordással volt. Ugyanis a 11. héten elvetélt. Nem tudták az orvosok sem, hogy miért, hiszen addig minden rendben volt. Nem gondolta senki, hogy itt egy állandóan jelen lévő probléma áll fenn, csak rejtőzködik. Az akkori terhesgondozást sem lehet összehasonlítani a maival. Esetleg a legnagyobb városokban végezhettek komolyabb vizsgálatokat.

Öt kisbabát veszítettek így el, mindent feltettek a gyerekért, de még mielőtt betöltötte volna a 12. hetet, a baba mindig elment. Aztán mikor már éppen feladta volna, a nővérének született egy kisfia. Ez megint olyan érzéseket hozott felszínre, hogy nem tudott belenyugodni a sorsába. Pesten kerestek szakembert, aki végre megmondja, hogy mi az oka egyáltalán a vetéléseknek és segít, hogy végre meg is születhessen a baba. És akkor derül ki, hogy vércsoport-összeférhetetlenség az oka a tragédiáknak. Ami talán nem is jelentett volna gondot, ha az első terhességet nem szakítják meg. Ennek tudatában, majd kilenc hónap kórházi felügyelettel, napi 30 szem pirulával és állandó rettegéssel a hatodik baba megszületett, makk egészségesen. Biztosan sokan hálát adtak volna ezek után és örültek volna, hogy végre van egy gyerekük, de akiről én írok, az nem állt meg itt. Mivel maga is nyolcadik gyerekként született, szeretett volna nagy családot, és reményt adott neki, hogy már tudják mi a baj. A következő babával nem mentek a pesti orvoshoz, mondván már helyben is mindent meg tudnak tenni érte, sajnos nem így lett. Ismét elvesztették. Mielőtt újra próbálkoztak volna ismét Pesten kezdtek, meg is lett az eredménye, megszületett a második baba, szintén egészségesen. Még egyszer 40 évesen újra elveszített egy babát, ahhoz, hogy kimondja, kész, vége. Akkor már kétgyermekes anyaként, nem volt értelme tovább kockáztatni az életét, hiszen a meglévő gyerekeknek is szükségük volt az anyjukra.

Kilenc kisbabát hordott a szíve alatt, de csak kettőt tarthatott a karjaiban. De az a kettő végtelenül hálás lehet Neki, hogy nem adta fel, és minden fájdalom és bánat ellenére küzdött azért, hogy ők élhessenek. Főként a második gyerek, hiszen hányan lettek volna, akik azt mondják az első megszületése után, hogy köszönöm elég volt. Igen, a második gyerek különösen hálás lehet, azért a sok küzdelemért, amit az anyja vívott érte. Talán annyira, hogy ő is mindent megtenne a gyerekeiért, talán annyira, hogy sosem feledkezne meg erről az áldozatról. Talán annyira, hogy meg is írná az édesanyja történetét, hogy büszkén mondhassa, igen az én anyukámat nem akármilyen fából faragták, amíg csak élek, büszke leszek rá, hogy ő az én Édesanyám.

Köszönöm ANYUKÁM!

Maya

.

Egy Hozzászólás ehhez Gyerek kell, bármi áron!

  1. MAYA szerint:

    Nagyon köszönöm Mindenkinek, aki szavazott!
    Már meg is kaptam az ajándékkártyát.
    Nagyon örülök, hogy megnyertem!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*