Hogyan kezeljem a dackorszakot?

Mire a szülés utáni első év fáradalmait kipihenné a szülő, újabb nehézségként jelentkezik a kisgyermekek első dackorszaka. Hirtelen, minden átmenet nélkül jön, és sokszor ijesztő hisztikkel, érthetetlen ellenállásokkal találjuk szembe magunkat. Mielőtt kétségbe esne, tudjon meg többet róla!

Az első dackorszak egy és három éves kor között jelentkezik. Sokszor egyik napról a másikra hirtelen jelentkezik az érzelmi túlfűtöttség, mely nemcsak a szülő, hanem a gyermek számára is terhes. Rendszertelenül, indokolatlanul és gyakran tiltakozik, ellenáll. Olyan érzés ez, mintha az eddig tündéri kisbaba hirtelen kifordulna magából, és kisördöggé válna.

Mielőtt kétségbeesne!

Jó, ha értjük, miről is szól a dackorszak valójában! Ebben az életkorban a gyermek már elég érett arra, hogy saját határait feszegesse. Képes az önálló helyváltoztató mozgásra, el tud távolodni a térben az anyától, folyamatosan fejlődik a beszéde és lassan szobatiszta. Épp optimális időszak ez arra, hogy kipróbálja, meddig mehet el, meddig feszítheti a húrt. Tudat alatt pedig a szülőket is próbára teszi, mennyire fogadják őt el így, hogyan reagálnak a dacos viselkedésre, és szeretik-e akkor is, ha hisztizik. Hangsúlyozom, tudat alatt! Senki ne gondolja, hogy egy kétéves direkt, rosszindulatból bántja a szüleit!! Higgye el, a hisztiroham neki sem jó, ő sem élvezi, de még túl tapasztalatlan és gyakorlatlan ahhoz, hogy képes legyen uralni önmagát, legyűrni túláradó érzelmeit. Ha ezt az ember tudatosítja magában, könnyebb elfogadni a dacos viselkedést. A legnehezebb ilyenkor higgadtnak maradni, de ha a szülő látványosan kiborul, az nagyon ijesztő a gyermek számára.

Hogyan kezeljem?

Ha gyermeknevelésről van szó, nem lehet eleget hangsúlyozni a következetességet! Azokból a nevelési alapelvekből, melyeket magunkénak vallunk, ilyenkor sem szabad engedni. Azaz nem szabad ütni, verni, káromkodni, csapkodni stb. Ugyanígy nem engedünk a napirendből. Hiába hisztizik, este fürdeni kell. És ez miért nem csak általánosság? Mert sokkal könnyebb úgy kezelni a hisztit, ha tudom, mi az, ami kőbe vésett szabály. Nem a gyermeket kell minősíteni, hogy rossz vagy, buta vagy, hanem a szabályokat betartani. Ezek a szabályok pedig fontosak a számára. Ha egy kétévesnek felborul a napirendje, vagy mindenben ő veszi át az irányítást, megrémül. Ezért nem szabad lejjebb adni a nevelési alapelvekből. Mindezek mellett néhány kérdésben nyugodtan engedhetünk neki. Ha ő a piros zoknit szeretné a kék helyett felvenni, ám legyen. De azt már nem döntheti el, hogy kell-e zokni télen vagy sem.

A lényeg, hogy megtapasztalja, a hisztivel nem tud eredményeket elérni. Sok esetben az is hatásos, ha nem veszünk róla tudomást. Ésszerű keretek között, fél szemmel mégis rajta tartva a szemünket, kezdjünk el valami mással foglalkozni. Idővel a gyermek rájön, hogy csak saját magát fárasztja, és jobb program, ha bekapcsolódik az anya tevékenységébe.

A fegyelmezésen túl, pozitív visszacsatolásokat is kell adni számára! Hajoljunk le hozzá, és mondjuk el neki, mennyire szeretjük akkor is, ha így viselkedik. Tudassuk vele, hogy értjük, milyen nehéz neki kezelni a helyzetet, de mi vele vagyunk és segítünk. Amikor egy kisgyermek a dackorszakát éli, tudat alatt a szülőket is mérlegre teszi, mennyire fogadják el őt. Épp ezért ha mellette állunk, foglalkozunk vele és kifejezzük szeretetünket irányába, sokat segítünk neki abban, hogy megfelelően tudja kezelni az érzelmeit.

Legyünk türelmesek! A gyerekek többségénél ez az időszak amilyen hamar jött, olyan hamar el is múlik.

Mit ne tegyünk!

– Ne verjük meg!

– Ne zárjuk be!

– Ne reagáljunk rá hisztivel!

– Kerüljük az ésszerűtlen büntetéseket!

– És ne engedjünk a hisztinek, mert azzal csak megerősítjük a viselkedését. Ez nem azt jelenti, hogy állandó tiltásokat kell bevezetni. Ha kérni akar valamit, szépen is kérhet! Ebben az esetben a hisztit, mint az önérvényesítés módját nem engedjük!

Vannak olyan esetek, amikor a dacos gyermek beleragad az ellenállásba, és irreálisan sokáig tart a dackorszak. Ha a szülő úgy érzi, már képtelen úrrá lenni a helyzeten, érdemes szakemberhez fordulni. Ha túl sokáig fennáll ez az állapot, azzal csak a gyermek félelmei erősödnek.

Bojti Andrea gyermekpszichológus
gyermekpszichologus.blog.hu

.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*