Így alszunk mi

Este fél hét van. Biankánál bekapcsol a jelzősziréna, hogy itt a fürdés ideje. Ha Apa itthon van, egész gördülékenyen megy a dolog, egy szülő egy gyerek felállásban cirka 45 perc alatt sikerül a család mind a négy tagjának tisztára súrolni magát. Azonban egyedül ez egy agyrém. Ha a nagyobbikat teszem a kádba, frászt kapok, mit csinál, míg vetkőztetem a kicsit. Ha a kicsit fürdetem először, addig a nagyobbik a DédiMama idegszálain táncol, ráadásul a kicsiben pavlovi reflexként működik a „kiszállok a kádból – jöhet a cici”. Valahogy azért mindenki tiszta lesz (még én is).

Így alszunk mi

Ha már vacsoráztunk és fürödtünk, jó lenne aludni. Legalábbis én úgy gondolom, hogy ha esetleg időben elalszanak, még magamra is juthat egy kis idő. A kicsivel nincs is gond. Fürdés – szopizás – alvás, eddig egész jól működik. Sőt, este fél 8-tól reggel 4-ig húzza a drága, ekkor „tankol” és tovább alszik … a saját ágyában. De Milán… na, ő egy külön történet.
Mielőtt megszületett határozott elképzelésem volt, hogy mindenki a maga ágyában fog aludni, nem alszunk együtt a gyerekkel. Aztán megszületett a kicsi fiam, és az első két nap mondhatni idillikusan telt, majd jöttek az éjszakai ébredések. Egyszer csak arra döbbentem rám, hogy a gyerkőc két hete nem aludt a saját ágyában, ellenben egyre jobban érzi magát nálunk. Ekkor az együttalvás szellemében szembejött velem Dr. William Sears “Éjszakai gondoskodás” című könyve. Ami „a szerző saját és számos gyakorló anya tapasztalataira alapozva íródott. Mi anyák szívesen vesszük, ha megerősítenek bennünket abban, hogy merjünk a szívünkre hallgatni. Az éjszakai gondosodásnak ez a formája nem csodaszer, nem is valami különleges módszer, csupán a világ legtermészetesebb és legegyszerűbb dolga: szeretet és odafigyelés. Mindamellett, hogy nagyon jól beválik, még sokszorosan meg is térül a befektetett energia.”¹ . Ezek után teljesen megnyugodtam, hogy a gyerek jó helyen van ott, ahol van. De azért csak bennem motoszkált, hogy miért is van akkor a kiságy. Így próbáltam köztes megoldást találni. Rövid idő alatt be is vált, hogy fürdés után a francia ágyon szopizunk, majd a „teljes ájulás” után átszállítmányoztuk a saját helyére. Igen ám, de az éjszakai 1-2 (6-8) ébredésnél, az áthozom – visszaviszem kezdett megdőlni, mikor a fáradtságtól már hamarabb elaludtam hajnalban, mint a gyerkőc. Így átálltunk arra, hogy a gyerekszobában lévő kanapén szoptattam éjszaka, onnan csak „áthajítottam” a gyerkőcöt az ágyába. Ez egészen jól működött is, majd megfogant a kistesó és a nagytesó 10 kilóját nem volt már olyan könnyű áthajítani. Ráadásul a szopizás is kezdett kissé sok lenni, így úgy döntöttem leszokunk első körben az éjszakai szopiról, ami szerencsére nagyon könnyen ment (bár ez már egy másik történet). Ez csökkentette az éjszakai ébredések számát, így ez a része megoldódott. Nagyjából a szopizás teljes elhagyásával egy időben döntöttünk úgy, hogy saját heverőre költözik a fiatalember. Este pedig elkezdtük az esti mesélést. Pár hét után én már nagyon untam a Brémai muzsikusokat, de Milánnak nagyon tetszett, így minden este az volt a műsor. A módszer bevált, a gyerek a saját ágyában aludt el. Ha felébredt, vissza lehetett altatni, de volt, hogy fel sem ébredt. Aztán akkora lett már a pocakom, hogy nem nagyon tudtam a földön mesét olvasni, ráadásul egyik este, mikor Apa sem volt itthon, úgy gondoltam „gyere a franciaágyra, mesélek ott, Apa meg majd átvisz”. Ekkor az én nagyfiam rájött, hogy anyával és apával aludni sokkal jobb. Csak akkor lehetett átvinni, ha már teljesen kidőlt, éjjel pedig ha felébredt, először csak kiabált, majd kopogott a saját ajtaján, ahogy pedig felérte a kilincset, kijött, nálunk pedig bejött. Hallani sem akart arról, hogy a saját ágya arra való, hogy éjszaka abban aludjon. Közben megszületett a hugi. Hiába próbáltuk elsőszülöttünket a saját ágyába tessékelni, hallani sem akart róla. Ráadásul rászokott a TV-re. Mivel mi bekapcsoltuk magunknak, ő is nézte. Sőt egyre később aludt el. Jóval később, mint hogy a kicsi elaludna, így „kényszeríteni” sem tudjuk (nem is akarjuk), hiszen akkor felkiabálja. Szerencsére a TV kérdés már megoldódott (ismét egy újabb cikk téma), egyszer majd az alvás is meg fog.
A jelenlegi felállás szerint vacsora, fürdés, megnéz a TV-ben egy mesét, majd esti mesét olvasunk és alvás. A mi ágyunkban. Ha kidől, átvisszük. Majd valamikor hajnalban (vagy 11kor) megjelenik, bemászik és alszik tovább. Ő is, mi is. Valahogy jó ez így. Neki is, nekünk is. Egyébként sem láttam még olyan 16 évest, aki éjjel bemászott volna a szülei közé.
_______________________________________________________________

Ezzel a kis irománnyal csak annyit szerettem volna megmutatni, hogy nem csak egy helyes út van. Kizárólag mi tudhatjuk, hogy mi a legjobb a gyermekünknek és nekünk. Sőt kétgyermekes anyukaként már azt is tudom, hogy ami az egyik gyereknél működik, a másiknál nem. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni, hallgassunk az ösztöneire. Mindenkinek megvan a saját útja, csak meg kell találni a működőképes, jó megoldást.

Cs-M. Judit

¹Remete Angéla Dr. Wiliam Sears: Éjszakai gondoskodás Könyvajánló HírLLLevél: 2006/2-3 http://www.lll.hu/node/251

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*