A kistesó

Anyám biztosan álmodott egyet
s megszületett a kistündérke,
szeretem és ölelem épp,
ő lett az én kistestvérkém.

Ujjam rágja, nagyot kacag,
haja nincs de mindent matat,
foga sincs s vicces kis lény,
ő hát az én kistestvérkém.

Gőgicsél az apu ölén,
imádják őt – akárcsak én.
De tudd meg titkom – jó ha alszik már,
anya-apa végre rám is időt szán.

Énekelünk és táncolunk,
hanyatt fekszünk és dúdolunk
álmodunk és képzelgünk még
elmesélik milyen volt rég.

Apám készít fakardot is,
azt mondja, a világ hamis,
kell a páncél nem csak a szív
anyám nevet s enni hív.

Felébredt a kistesóm, jaj
nem baj, játsszunk együtt: haj-haj!

(Zalaba Zsuzsa: A kistesó)

A kistesó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*