Szorongások és fóbiák gyermekkorban

Emlékszem gyerekkoromban mennyire féltem attól a kerek lyuktól a falon, ahol a vezetékek mentek. „Lő-lő-lő”-nek hívtam, és rettegtem tőle, de azt már nem tudom, miért. Az egészséges gyermeki fejlődés része a szorongás. Egy kisgyerek szinte bármitől félhet. Félhet az elalvástól, a pókoktól, a bohóctól vagy a „lő-lő-lőtől”.

Szorongások és fóbiák gyermekkorban

Korspecifikus félelmek

Már egészen újszülött korban átéli a gyermek az ún. veleszületett félelmeket, melyeket nem kell megtapasztalnia sem. Ilyen például a hangos zajokra, váratlan mozgásra, a fájdalomra, és a hirtelen zuhanásra jelentkező félelem. Az idő múlásával ezek azonban eltűnnek, sőt később a baba már kifejezetten élvezi, ha a levegőbe emelgetik.

7-8 hónapos korban jelentkezik a szeparációs szorongás. Ebben az életkorban már kitárul előtte annyira a világ, hogy meg tudja különböztetni az idegeneket az ismerősöktől, és a helyváltoztató mozgások beindulásával már fizikailag is el tud távolodni édesanyjától. Ez egy természetes félelmet kelt benne, és ha anyja egy méterre is eltávolodik tőle, azonnal sírni kezd. Általában a szeparációs szorongás is megszűnik néhány nap/hét alatt.

Jellemzően 1-2 éves korban félnek a gyermekek az állatoktól. Ez is egy természetes folyamat, és a legjobb, ha megbeszéljük a gyerekkel, hogy az állatoktól nem kell félni, a kiskutya, kiscica nem bánt. Ha a szülő ilyenkor inkább elkerüli az állatokkal való találkozást, vagy leszidja a gyereket, amiért fél tőlük, azzal csak megerősíti a félelmet.

Szorongások és fóbiák gyermekkorban

Óvodáskorra ezek a veleszületett félelmek általában elmúlnak. Ami megmarad, az a fájdalomtól való félelem (pl. nem szeretik a kórházat, vérvételt; kerülik a sérüléseket) Ebben az életkorban a szülői nevelés hatására megjelenik az ún. anticipátoros félelem. Ilyenkor már a szülői intelmektől való félelem miatt kerülik az adott helyzetet. Az óvodások színes képzeletvilága számos megalapozatlan gyermeki félelem forrása. Félnek a szörnyektől az ágy alatt, félnek a lyuktól a falon stb. Ezeket a félelmeket a leginkább úgy küzdhetjük le, ha „elvarázsoljuk” őket. Az óvodás racionális meggyőzése, hogy valójában szörnyek nem is léteznek, kevésbé hatásos. A lényeg, hogyha a gyermek kifejezi félelmeit, azokat általában hamar eloszlathatjuk. Fontos, hogy azt érezze, félelme nem volt megalapozott. Ha a kutyát sikerül egyszer közösen megsimogatni, rájön, hogy nem is olyan félelmetes. Nem szabad tehát ezektől a félelmektől kétségbeesni. Az esetek többségében, ahogy megjelennek, úgy el is múlnak.

Kisiskoláskorban korspecifikus félelem a kiközösítéstől, kicsúfolástól való rettegés és az iskolafóbia. Az iskolafóbia nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem szeret iskolába járni a gyermek, hanem sokszor már valaminek a következménye. Elsősorban kisiskoláskorban jelentkezik, és az érzékeny gyerekekre jellemző. A gyerek elutasítja az iskolába járást, sokszor különböző testi fájdalmakra panaszkodik (migrén, hasfájás stb.)

Szorongások és fóbiák gyermekkorban

Az iskolafóbiás gyerekek többségének az anyáról való leválással vannak nehézségeik. De sokszor a tanár szigora vagy a kiközösítéstől való félelem is komoly szerepet játszik a kialakulásában.

A legfontosabb, hogy minél hamarabb iskolába kerüljön, ne maradjon otthon. Sokszor azt is mérlegelni kell, mennyire megfelelő számára az osztálya. Ha fokozódik a probléma, akkor érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez menni.

A szorongások megjelenései gyermekkorban

– Fóbiák (Általánosságban a fóbiákat a zavarok egy olyan csoportjának tekintjük, melyben a szorongás egy jól meghatározott, de nem veszélyes helyzetben alakul ki. Eredménye, hogy a betegek ezeket a helyzeteket kerülik, és félelemmel vészelik át.)

– Pánikzavar

– Generalizált szorongás (A szorongás állandó és nem csak egyféle helyzetben nyilvánul meg; testi tünetekkel jár)

– Kényszeres zavar (Már gyermekkorban megjelenhet. Komoly szenvedés a gyermek és környezete számára. Kényszergondolatok és kényszercselekedetek megjelenése. Pl. Egy 10 éves kislány attól fél, hogyha nem fogja meg minden este ötvenszer a radiátort, akkor meg fog halni az édesanyja.)

– Pszichoszomatikus megbetegedések (hasfájás, fejfájás stb.)

– ill. egy-egy hirtelen fellépő stresszre is sokszor fellép a túlzott szorongás tünete

A gyermekkori félelmek többsége magától elmúlik és jól kezelhető. Szülőként fontos, hogy megértők legyünk, ne gúnyoljuk ki, és ne szidjuk le a gyermeket. Viszont ha abnormális formában jelenik meg egy félelem vagy fóbiává válik, érdemes szakemberhez fordulni.

Pszichoterápiák közül ilyen esetekben a kognitív viselkedésterápia a leggyakrabban használt módszer. A hangsúly a betegség fenntartásában fontos szerepet játszó, szorongással vagy társuló depresszióval kapcsolatos negatív gondolattartalmak megváltoztatásán van.

A legsúlyosabb esetekben gyógyszeres kezelést is szoktak alkalmazni.

Bojti Andrea gyermekpszichológus
gyermekpszichologus.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*