Tudod-e mit tanítasz neki?

Gondolatok a büntetésről

Egyszer olvastam valahol egy nagyon érzékletes történetet a büntetésről. Valahogy így hangzott: „Egy kis tacskó kutyát próbált szobatisztaságra szoktatni a gazdája. Akárhányszor a kutyus a szobában végezte el a dolgát, a gazdája odament, megszidta, megrázta, belenyomta az orrát a ’termékbe’, majd kidobta a veranda ajtón. Kis idő múltán egy nap arra lett figyelmes, hogy a tacsi beszalad a szobába, elvégzi a dolgát, megrázza a fejét, orrát belenyomja a foltba, majd egy nagy ugrással kint terem a verandán…”

Tudod-e mit tanítasz neki? Gondolatok a büntetésről
Hát valahogy így gondolkodom én a felnőttek által kiagyalt büntetésekről. Kezdve az egész kicsik gyermekkel szemben alkalmazott „Dádá lesz!” felkiáltásokkal és tényleges fenekelésekkel, az óvodás korúakkal szembeni „Sarokba állsz és nincs videó 2 napig”-on keresztül a kamaszokkal szembeni eszement retorziókig.
Hiszem, hogy a büntetések döntő többsége nem éri el a valódi célt. Persze sokszor megszünteti a nemkívánatos tevékenységet, vagy épp kiváltja a kívánatost, de ezek rövid távú eredmények, amiért sokszor később nagy árat kell fizetni.
Mielőtt bárki a szívéhez kapna, tisztázzuk: amikor a kétéves villával piszkálja ki a biztonsági dugót a konnektorból, vagy a kezét kezünkből kitépve az úttestre rohan, én sem ismerek célravezetőbb módszert az azonnali, egyértelmű tiltásnál, kézre csapásnál, stb. Hiszen ezekben a testi épséget fenyegető helyzetekben egyetlen cél van: azonnal és tartósan megszüntetni. De tudom, látom, hogy a büntetések többsége, főként az idő előrehaladtával, nem ilyen kontextusban születik.
Viselkedési, magatartási szabályokra, teljesítményre, produktív tevékenységre, sőt, ambícióra próbálják a szülők büntetések arzenáljával rászorítani a gyerekeiket. Ez pedig kérem, logikai lehetetlenség!

Tudod-e mit tanítasz neki? Gondolatok a büntetésről
Először is, az elvárások terén is teljes a káosz. Bársonynadrágba, csokornyakkendőbe öltöztetett totyogót fegyelmez az anyuka: „Vigyázz a szép ruhádra! Anya megdádáz!” Délután négy órakor tónustalanul lógó, nyűgös, éhes, unatkozó ötévesre rivall rá az üzletben: „Viselkedj már rendesen, vagy nem kapsz csokit!” Rebbenő tekintetű másodikos viszi lesütött szemmel az ellenőrzőt: „Ha nem javítod ki a nyelvtan hármast év végéig, elfelejtheted a focitábort!”
Ha most visszagondolunk a kutyusos példára, a következőket sikerült megtanítanunk:
Azt csinálom, amit mindig: totyogok, négykézláb mászom, homokot szórok az ölembe, de a kék ruha, az dádát jelent. Ha rosszul érzem magam, nincsen csoki. Nyelvtan négyes focitábort eredményez, a hármas meg nem.
Ez majdnem megfelel a szülői célnak, de vigyázat! Az összefüggések fordítva is működnek ám! Ha kék ruha van rajtam, előbb-utóbb dádá lesz. Ha nem kérek csokit, mindegy hogyan viselkedem anyuval a boltban. Ha lemondok a focitáborról, akkor mindegy, hogy tudok-e helyesen írni, vagy sem! És így tovább: ha elfogadom a büntetési tételt, akkor nincsenek többé szabályok. Hiszen bármit is akarok vagy épp nem akarok, csak meg kell fizetni az érte járó dádát, szobafogságot, szidást, TV-megvonást, stb. Tiszta üzlet.
Aki már felnőtt, az tudja: a legtöbb hiba büntetése nem valami független, csere-bere alapú esemény, hanem maga a tett egyenes következménye. Ha nem dogozom rendesen, kirúgnak. Nem büntetésből, hanem mert nincs szükségük rám. Ha elverem a fizetésem a játékbarlangban, nem adnak ennivalót a boltban. Nem büntetnek engem, csak nem szolgálnak ki fizetőeszköz híján. Ha folyamatosan goromba vagyok a férjemmel, a házasságunk tönkremegy. Ez sem büntetés. Csak következmény. Nem mellesleg mindez igaz a kitalált jutalmakra is!
Felnőttként büntetést már csak a BTK-ban minősített tettekért kapunk. Bűncselekményekért.

Tudod-e mit tanítasz neki? Gondolatok a büntetésről
Miből gondoljuk mi, szülők, hogy a gyerekek életében szimulálni kell a világot? Mint valami társasjátékban? „Ha erre a mezőre lépsz, egy körből kimaradsz! Ha meg erre, kétszer dobhatsz!” Az élet nem így működik és ezt a gyerekeink is érzik, tudják. Én mélyen hiszek abban, hogy minden gyerek jó gyerek akar lenni. Meg akar felelni a szülei elvárásainak. Elismerésre vágyik, mint mi mindannyian. De a legeslegjobban arra vágyik, hogy elfogadják és tiszteletben tartsák olyannak, amilyen éppen. Hogy megmutassák és megmagyarázzák neki a világot, amibe érkezett.
Tegye fel a kezét az az olvasó, akinek volt az elmúlt egy évben legalább egy rossz ötlete! Aki legalább egyszer mulasztott a munkájában! Aki legalább egyszer udvariatlanul, foghegyről válaszolt egy kollégájának, vagy a buszsofőrnek!
Mindenki?
Akkor most tegye fel a kezét az, aki ezekért egyórás lelki-fröccsben, nyilvános megszégyenítésben, pénzbírságban részesült! Aki emiatt nem mehetett el a befizetett nyaralására! Vagy nem nézhette meg az esti sorozatát! Vagy elvették miatta a mobiltelefonját!
Senki?

Tudod-e mit tanítasz neki? Gondolatok a büntetésről
Nem állítom, hogy a jutalom-büntetés alapú idomítás nincs mélyen belénk ivódva. Hogy könnyű megszabadulni ezektől a kliséktől. De ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink értsék, mi miért tilos vagy épp kívánatos, mit miért tanít nekik a szülő, akkor érdemes elgondolkodni a büntetés természetén. Hisz egyelőre még a tacskó sem szobatiszta, a gyermekeink pedig … egyáltalán nem tacskók.

Glashütter Melinda

Ha tetszett a cikk, kérünk, oszd meg ismerőseiddel is!

 

Kedvet kaptál Te is ahhoz, hogy leírd a gondolataidat nekünk?

Ötletet, támogatást vársz gyerekekkel, párkapcsolattal kapcsolatban, vagy egyszerűen csak Te is szeretnéd megosztani gondolataidat, tapasztalataidat gyermeke(i)dről, a társadról vagy saját érzéseidről?
Írd meg nekünk (anyablog.hu@gmail.com)!

Instrukciók cikkíráshoz itt: anyablog.hu/blog/instrukciok-cikkirashoz/

2 Hozzászólás ehhez Tudod-e mit tanítasz neki?

  1. Hanula Erika szerint:

    Erről valahogy az az analógia jut eszembe, amikor a gyereknek azt magyarázza a szülő az autóban, hogy azért kell bekötnie a biztonsági öve, mert ha jön a rendőr és nincs bekötve megbünteti. Nem azért, mert egy esetleges balesetkor megvédi az ember testét, hanem a rendőr miatt.

  2. Rozi szerint:

    Hát…… hagyományos bibliai elvek? A pálcás részre gondolnak a kedves szülők,vagy a szemet szemért elvre,vagy tán a Jézus által hirdetett szeretetre?
    Katasztrófa…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*