Karamellás-banános sajttorta

Karamellás-banános sajttorta

Karamellás-banános sajttorta

Hozzávalók:
tészta:
8 dkg cukor
1 tojás
5 dkg puha vaj
16 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
krém:
3 doboz natúr krémsajt (pl. Philadelphia)
20 dkg cukor
3 nagy, vagy 4 kicsi banán (akár túlérett is lehet)
1 kávéskanál őrölt fahéj
fél kávéskanál őrölt gyömbér
1 vaníliarúd kikapart magja (v. 1 teáskanál vanília-kivonat, esetleg aroma)
4 tojás
teteje:
13 dkg cukor
2 dl habtejszín
3 dkg vaj

Elkészítés:
A leírást tapasztalat-megosztással kezdem: a vajat időben, inkább már 1-2 órával a készítés előtt ki kell venni a hűtőből, hogy ideálisra puhuljon…

Kézi habverővel a tojást és a cukrot habosra kevertem, majd hozzáadtam a vajat is. Fakanállal keverve tovább a kimért és sütőporral összekevert lisztet is beleszórtam, végül már kézzel gyúrtam gombóccá. Hogy összeálljon, nekem még kellett hozzá adnom lisztet, de ez lehet, hogy abból adódott, hogy túl folyékonyra melegítettem a vajat.
Folpackba csomagolva hűtőbe tettem.

A krémsajtot, a villával összetört banánt, a cukrot a fűszerekkel és a vaníliával a robotgép segítségével összekevertem, majd a tojásokat is egyenként beleengedtem.

A sütőt 170 fokra és légkeveréses funkcióra kapcsoltam.
A 26 centis kapcsos tortaforma aljába sütőpapírt szorítottam, a kilógó felesleget levágtam.

A tészta állaga akkor megfelelő a feladatra, hogy nem túl kemény, tehát nyújtható és nem túl lágy, így csak kissé törik, de pl. a sodrófára feltekerve nem esik szét. Ha nem ilyen, vagy vissza kell tenni még a hűtőbe, vagy hagyni szobahőmérsékleten. (Nekem csak harmadjára sikerült.)
Akkora lappá nyújtottam, hogy a forma peremén kb. 4 centit még felérjen. Egyenetlenség esetén simán lecsippenthető a felesleg és ahol hiányzik, oda tapasztható.
Beleöntöttem a banános masszát, majd a sütőbe toltam 1 órára. Érdemes 50-55 percnél ránézni, és kivenni, mert nekem – valószínűleg a kissé túlsütés miatt – a közepe 3 ágú csillag formában szétrepedt. Az sem baj, ha a formát megmozdítva a krém még remeg, látszólag lágy, mert ezt a dermedés később úgyis megoldja.

A sütőből kivéve legalább 3 órára (nekem úgy adódott, hogy egy fél napra) hidegre tettem hűlni.

A záró réteghez serpenyőbe öntöttem a kimért kristálycukrot. Nagy lángot gyújtottam alatta. Nem kevertem, csak időnként átráztam. Először nehezen olvadt, de aztán hirtelen, így nem volt érdemes magára hagyni, nehogy megégjen. Szebb is, ha a cukor világos marad.
A tejszínt eleinte szinte cseppenként kevertem hozzá (habverővel), hogy ne csomósodjon össze, majd mikor látszólag már nem ragadt, egyben hozzáöntöttem a maradékot. Így forraltam kis lángon addig, míg be nem sűrűsödött annyira, hogy a fakanál által húzott csík felett nem záródott azonnal össze a karamell. Ekkor elzártam a tüzet alatta, belekevertem a vajat. 5 perc pihentetés után a hűtőből kivet tortára csorgattam (szépen be is töltötte a repedést), kanállal igazíthattam, húzhattam ki a széléig, mert végül nem hagyott nyomot.

Érdemes lett volna ismét néhány órára a hűtőbe tenni, de mivel annyi idő nem volt a vasárnapi ebéd utáni megvágásig, így a karamell-réteg lágyságába kellett beletörődnünk… Nem volt nehéz…

(forrás: maimoni.cafeblog.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*