Kelkáposzta-rakottas

Kelkáposzta-rakottas

Kelkáposzta-rakottas

Hozzávalók:
1-1,2 kg-os kelkáposzta
50 dkg vegyes darálthús (sertés-marha vagy pulyka-marha)
1 szikkadt zsemle
1 közepes fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3-4 szál friss kakukkfű (1 kávéskanál szárított) – nálunk rozmaring is került bele
1 tojás
őrölt provence-i fűszerkeverék
7 dkg-os konzerv paradicsompüré

bors
1 nagy + 1 kis dobozos tejföl
10 dkg szeletelt bacon
chili-por
vaj
néhány szál (dísz)petrezselyem

Elkészítés:
A zsemlét langyos vízbe tettem ázni.
Egy közepes méretű fazékba sós vizet tettem forrni, amit lefedtem.
A kelkáposzta felső, sérült leveleit leszedtem. Külső, laza leveleinek vastag erét éles késsel kivágtam, leöblítettem. 3-5 percig főztem őket, majd konyharuhára terítve száradni tettem. A tömörebb „szívet” belemerítettem a forró vízbe, leveleit leválasztottam, és azokat is a konyharuhára tettem.
A hagymákat megtisztítottam, a vöröset finomra aprítottam.
2 literes hőálló edényemet kivajaztam.
A darálthúshoz adtam a hagymát, a fokhagymát préselve, a zsemlét nagyon alaposan kinyomkodva, a tojást, a leöblített, fás száráról lehúzott kakukkfű- (és rozmaring-) levélkéket, a paradicsompürét. Sóztam (én 2 csapott teáskanállal), fűszereztem a provence-i keverékkel és borsot őröltem rá, majd alaposan összedolgoztam.
Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, és légkeveréses funkcióra.
A maradék nedvességet papírtörlővel felitattam a kelkáposzta leveleiről, majd a harmadrészét a sütőtál aljára rendeztem. Sóztam, meghintettem borssal, majd a húskeverék felét eloszlattam rajta. A nagy pohár tejföl harmadát a tetejére kentem. A maradék káposztalevelek fele következett, só, bors, a maradék húsmassza, a tejföl maradékának fele, aztán beborítottam az utolsó levelekkel. Ezt is sóztam, borsoztam, megkentem a maradék tejföllel, rézsútosan megpakoltam a baconnel, szorosan letakartam alufóliával és a sütő középre állított rácsára tolva 1 órán keresztül pároltam.
Ekkor levettem a fóliát és 200 fokra emelve a hőt további 20-25 percig pirítottam.
A sütőből kivéve 10 percig pihentettem, majd mint a lasagne-t, nagyobb kockákra szeletelve tálaltam.
A kis pohár tejföl felébe csak sót, a másik felébe sót és egy csipet chili-port is szórtam, ez utóbbi csípőssége miatt a felnőttek adagjára került.
Friss, puha kenyérrel fogyasztottuk.

Ha van alkalom még egyszer enni belőle, úgy még finomabb, mert jobban összeérnek az ízek…

(forrás: Lakáskultúra)

.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*