Kukoricás házi kenyerem

Kukoricás házi kenyerem (kb. 75 dkg) – a harmadik recept-verzióm

Előnye, hogy nem szükséges kovászt készíteni, tehát amikor felmerül az igény rá, rögtön készíthető. Nálam is a szükség hozta, hamarabb fogyott el az előző kenyér, mint amire számítottam, így elmaradt az előző esti kovász-bekészítés…

Kukoricás házi kenyeremHozzávalók:
45 dkg kenyérliszt (BL80, vagy finomliszt 1 evőkanál sikért hozzáadva)
5 dkg kukoricaliszt (meglepetésemre csak -darám volt itthon, hát ment bele az)
2,5 dkg élesztő
1 dl tej
1 kávéskanál cukor
2 teáskanál só
1,5 dl meleg víz
kb. 3 dkg olvasztott vaj
(szezámmag)

Elkészítés:
A friss élesztőt a meglangyosított, cukorral szórt tejben letakarva felfuttattam.
Kimértem a dagasztógépem üstjébe a lisztet, hozzáadtam a kukoricadarát, a sót, majd egy mélyedést készítve a közepébe hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, vajat. A robotgép dagasztószárával keverni kezdtem, majd fokozatosan adagolva a meleg vizet is hozzáadtam.
15 percig hagytam dolgozni a gépet, majd a kelesztő tálként funkcionáló kipapírozott szakajtómba tettem, ahol tiszta konyharuhával lefedve fél órát kelesztettem.
Ekkor megformáztam, a szilikonos sütőpapírral bélelt Pataki tálamba tettem, konyharuhával lefedtem. 20 perc múlva pengével bemetszettem. Negyed órára vízbe áztattam a Pataki-tál tetejét, addig még letakarva hagytam tovább kelni a kenyeret, a sütőt is bekapcsoltam 230 fokra, hogy előmelegedjen.
Megspricceltem vízzel, hogy csini legyen, megszórtam szezámmaggal a nyílásokat, és a fedővel a tetején a forrós sütőbe toltam.
Kb. 35 percnél megnéztem, ekkor még kissé nyersnek látszott a kenyér tetejének a közepe, így újabb 10 percre visszatettem (fedővel együtt). Ekkor már kezdett pirulni, így a tető nélkül sütöttem tovább, míg a kívánt színt el nem érte.
A sütőből kihúzva rögtön vízzel locsoltam (cél: a cserepes héj, bár ez most nem sikerült), majd óvatosan kiemeltem a tálból, lehúztam a sütőpapírt az aljáról és rácsra tettem hűlni.

Tartottam tőle, hogy a nehezebb daraszemek miatt esetleg nem emelkedik meg a tészta, sűrű, nehéz marad a belseje, de felesleges volt aggódnom. (Talán ha van itthon kukoricaliszt, és azzal készítem, akkor elég lehet 1 kelesztés is, a hosszabb kelesztésnek köszönhetően amennyire lehetett, feljött.) Igaz, hogy ha közelebbről megvizsgáltam, akkor fel lehetett fedezni a daraszemeket, de sem ízleléskor, sem összhatásában nem volt felfedezhető, és nyers sem maradt. Nagyon enyhe sárgás színezetet kapott a bél.
Nagyon finom volt, a gyerekek is több szeletet ettek egymás után, úgyhogy biztosan fogom még ezt a verziót készíteni…

Kukoricás házi kenyerem

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*